Megjelent Daróczi Csaba, a A FOLYÓK GYERMEKE A KISKUNSÁG című könyve.
„Hova szívem, lelkem
Mindig mindenhonnan vissza-visszavágyott,
Ujra láttam végre születésem földét,
A szép Kiskunságot!
Bejártam a rónát,
Melyet átölel a Tisza-Duna karja,
S ölében, mint kedves mosolygó gyermekét
Az anya, ugy tartja”.
Sajnos nem tudok olyan szépen fogalmazni mint Petőfi, de hasonló indíttatásom lehet napról-napra ha fényképezőgépet ragadok és elindulok a pusztába, mint amikor ő tollat ragadott.
Ugyanazt szeretném megmutatni, amit a költő szavakkal leírt, hiszen az a szépség
amit majd’ 200 évvel ezelőtt látott még midig körülvesz bennünket. Igaz az emberi
tevékenység már jócskán átalakította a tájat, de szerencsére nagyon sok szép érintetlen
vidéket találunk még.
Ebben a könyvben nem lesz szó arról, hogy milyen fotótechnikát használtam, hány
órát ültem lesen hidegben-melegben, mennyiszer kellett visszamenni egy-egy területre amíg a legjobb képet meg tudtam róla csinálni. Azt sem számoltam össze,
hogy 25 év alatt hány ezer km-t utaztam, és hány napkelte talált kinn már a terepen.
Azt szeretném visszaadni képekkel és szavakkal, hogy milyen hangulata van egy-egy
tájegységnek, számomra mitől szép és varázslatos vidék a Kiskunság. Éréseket,
hangulatokat próbálok átadni, olyanokat amit a fotózás során átéltem. Ha ez sikerül,
akkor remélhetőleg olyan érzésekkel csukja be az olvasó is a könyvet, mintha egy
verses kötettel tenné ugyanezt.
Daróczi Csaba
2018. augusztus