Eifert János: KÉPNOVELLÁK 3 - Fénykép/Másképp Installáció, digiRama vetítés

Milyen unalmas lenne az irodalom - és milyen keveset tudnánk a világról, ha pusztán lexikonokat, enciklopédiákat, tudományos értekezéseket, szakcikkeket olvasgatnánk.

Pontos helyszínek a képen találhatóak...

A KÉPZELET ÉS A VALÓSÁG PEREMÉN EGYENSÚLYOZVA...

Milyen unalmas lenne az irodalom - és milyen keveset tudnánk a világról, ha pusztán lexikonokat, enciklopédiákat, tudományos értekezéseket, szakcikkeket olvasgatnánk.

Pontos helyszínek a képen találhatóak...

A KÉPZELET ÉS A VALÓSÁG PEREMÉN EGYENSÚLYOZVA...

Ha nem lenne regény, novella, vers, mese, vagy színmű - vagyis ha nem léteznének az írók, művészek, mesemondók képzeletében megszületett történetek, az óperenciás tengeren túli tájak, seholsincs figurák, soha el nem hangzott párbeszédek - a valóságról jóval kevesebbet tudnánk. Hasonlóan van ez a fotográfiában is: noha fontos és becsülendő a történések, történelmi pillanatok pontos és hiteles rögzítése, az ember és a természet viszonyát, az életünket meghatározó és befolyásoló jelenségeket, a test és lélek viszonyát sokkal érzékletesebben mutathatjuk meg a szubjektív fotográfiával, amelyet képzeletünk irányít. A fotográfus szeretne tisztábban megszólalni, pontosabban fogalmazni, többet megmutatni a lényegből. Ehhez állandóan új meg új eszközökre van szüksége, ezért állandóan kísérletezik, kifejezési eszközeit, nyelvezetét csiszolgatja. Ezt teszem én is, mindezt a valóság és a képzelet életveszélyes peremén egyensúlyozva.

(Eifert János)